Mi az a nem formális tanulás?
A tanuláselméletek 3 különböző tanulási formát különböztetnek meg.
- A formális tanulás az, ami az iskolarendszer - legyen az általános iskola, középiskola, vagy egyetem - sajátossága. Jellemzően a tanárnál van a tudás, amit meghatározott keretek között ad át a tanulóknak, sokszor előadás formájában. A formális tanulási rendszerekben kiemelten fontos a lexikális tudás, illetve a tanulók tudását egy központi rendszer által meghatározott mutatók által értékelik.
- Az informális tanulás akkor történik, amikor a mindennapi életünket éljük és új információk, élmények, ingerek érnek. Gyerekként informálisan tanulunk szociális készségeket a játszótéren, felnőttként is gyakran, például amikor először utazunk ismeretlen eszközökkel vagy ismeretlen kultúrákba.
- A nem formális tanulás pedig egy olyan forma, ahol bár vannak képzők és adnak is a tanulási folyamathoz tartalmat, de kiemelkedően fontos a résztvevők egyéni tapasztalata és tudása, ami a tanulási folyamatban megosztásra kerül. A tanulás nem frontális előadások mentén kerül megosztásra, hanem olyan tevékenységek mentén, amelyek saját tapasztalatot, élmény adnak először és annak az élménynek a feldolgozása, értelmezése jelenti a tanulás lényegét. A nem formális oktatás módszertana rendkívül sokszínű, mindenképp interaktív és nem értékeli a megszerzett tudást, hanem csoportos- és önreflexióra ad lehetőséget.
A jelenlegi formális oktatási rendszer -hiába vannak fantasztikus szakemberek a rendszerben- napról napra távolabb kerül mindazon technológiai fejlődéstől, amely egy teljesen új információ- és kompetenciafejlesztésre ad lehetőséget minden generációnak. Ugyanakkor a környezeti és társadalmi ‘fenntarthatatlanság’ ténye itt kopog az ajtónkon. A nem formális tanulási módszertanok és rendszerek gyorsabban tudnak reagálni a környezet és a tanulók igényeire és környezeti kihívások összefüggésének megértésére, illetve a lokális, vagy globális szintű megoldások keresésére. Ebben a jelenlét gyakorlása, a kritikai gondolkodás, a kreativitás, és olyan szociális képességek, mint az empátia, együttműködési készség, adaptációs képesség egyre nagyobb jelentőséggel bírnak.
Az Európai Unió több éves kutatás után publikálta a Zöld Kompetenciarendszert (Green Competence Framework - CGF), ami átfogó képet nyújt arról, hogy milyen kompetenciákra van, vagy lenne szüksége a jelen és jövő generációinak. A Szatyor Egyesületben arra törekszünk, hogy minél több olyan programot valósítsunk meg, ahol a nem formális módszertanok megismerése és használatuk elsajátítása a cél. Résztvevőink ifjúsági vagy más szektorban és célcsoporttal dolgozó, oktatással foglalkozó szakemberek, fiatal felnőttek, illetve a téma iránt érdeklődők, bármilyen korosztályból. A GCF megismertetésén túl fontosnak tartjuk azt kiegészíteni olyan kompetenciaterületekkel, amiket az utóbbi 3 évben gyűjtöttünk össze a projekjeink résztvevőitől.
Célunk, hogy a nem formális módszertanok helyet kapjanak a formális oktatási rendszerben, azt színesítve, aktualizálva. A kettő remekül tudja, tudná minél jobban kiegészíteni egymást. Ezzel sokkal nagyon lehetőség adódna arra, hogy minél több ember értse a világban zajló történések összefüggéseit, ökológiai szempontokat figyelembe véve hozzon az életét és a környezetét befolyásoló döntéseket, illetve aktívan részt vegyen ilyen irányú közösségi kezdeményezésekben.
Ha érdekel, hogy mi az ökológiai műveltség, akkor arról itt találsz további olvasnivalót.
Jelenleg futó projektjeinkről pedig itt találsz infót.