Ha fontos számunkra a környezeti fenntarthatóság, akkor ahhoz, hogy tudatosan éljük mindennapjainkat, megértsünk összefüggéseket és ezek mentén az értékrendszerünknek megfelelő döntéseket hozzunk, egyfajta ökoműveltségre, öko-intelligenciára van szükségünk.
Ez ma már egy szinten említhető a logikai vagy érzelmi intelligenciával (1). Az iskolában tanulunk fontos dolgokat, amiknek egy része később jó eséllyel megkérdőjeleződik. A médiából, különösen a közösségi felületekről folyamatosan ömlik ránk az infó, aminek ha tetszik, ha nem, tetemes része megalapozatlan tényekre épül, illetve manipulatív. Sokszor a információkat generálók és megosztók szándéka nem is feltétlenül negatív, de félreértésekre adhat okot és egyértelműen nem segíti a tisztánlátást egy olyan korban, ahol a legnagyobb szükség van a tudatos cselekedetekre.
Az ökoműveltség fejlesztése egy egész életen át tartó személyes fejlődési folyamat, amiben elérhetünk szinteket, de életünk végéig tudunk tanulási pontokat találni. Az ökoműveltség fogalmát Daniel Goleman a következő pontokban fogalmazza meg Ecoliterate (2) című könyvében:
1. Az empátia fejlesztése a Földön élő összes élőlénnyel
A Földön minden élőlénynek vízre, élelemre, élettérre van szüksége. Annak felismerése, hogy az emberiség nem egy természetszerűen elszigetelt faj és nem felsőbbrendű más élőlényekhez képest, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy más fajok iránt is képesek legyünk empátiát érezni. Ezáltal válhatunk képessé támogató közösséget vállalni és olyan rendszert kialakítani, amiben minden szükséglet meg tud jelenni és ki tud elégülni.
2. A fenntarthatóság közösségi szintű gyakorlása
Az ökotudatos élet felelősséggel és feladatokkal jár, ezeket egy közösségben meg tudjuk osztani, így ez a fajta életmód nemcsak, hogy könnyebb, de élvezetesebb is.
3. Aláthatatlant láthatóvá tenni
Ha ‘csúnya’, távoli, és nem „látjuk”, akkor nem is olyan nagy probléma... Jelenlegi rendszerünk támogatja a működésünk kellemetlen részeinek elrejtését, hogy ne kelljen szembesülnünk működésünk negatív következményeivel, így a bűntudatot is el tudjuk kerülni. Az ökotudatos ember vállalja, hogy nem hunyja szemet ezen tények és kellemetlen részletek felett. Mindennapi fogyasztási és életmódbeli döntéseink alapja, hogy ezekkel a ‘nem látható’ következményeket is figyelembe vegyük.
4. Az előre nem érzékelhető könyvetkezmények figyelembevétele
A technológiai újítások nagyszerűek és nagyra értékelik ezeket azok, akik hisznek a végtelen fejlődésben. Az elmúlt évszázadok legtöbb találmányának köszönhetően ma már nagyon kényelmes életet élhetünk. De vajon tisztában vagyunk-e a ránk és környezetünkre gyakorolt hosszú távú következményeikkel? Egyre több újításról derül ki, hogy annak idején ‘zöld’ megoldásnak számított, azonban ma már egyértelmű, hogy több negatív hatással jár, mint akkor bárki gondolta volna.
5. Annak megértése, hogy a természet miként tartja fenn az életet
Az élet mindig a kisebb és nagyobb részek, állatok, szervek, rendszerek együttműködésén alapul. Ha ezek összekapcsolódnak, akkor van élet, ha nem tudnak együttműködni, akkor az élet megszűnik. Éppúgy, mint a talajban, az emberi testben vagy a közösségekben. Az együttműködés, kölcsönös kapcsolódás és egymásrautaltság egyenlő a vitalitással. Ez a legegyszerűbb, de legfontosabb minta, amit a természettől tanulhatunk.
Az ökológiai értelemben vett művelt ember mindennapjait ezekhez a pontokhoz kapcsolódó értékrend szerint éli és döntéseivel nem csak saját jelen szükségleteit veszi figyelembe, hanem a jövő generáció szükségleteit is, ami a fenntarthatóság szempontjából igen fontos kérdés. Ha ezen a szinten is továbblépünk, akkor már nem a jelenlegi rendszer fenntarthatóságáról beszélünk, hanem annak regenerációjáról, a gyógyulásárról. A regeneráció jelentése visszatérés az eredeti állapothoz. Ebben a kontextusban a jelen elfáradt, kimerült rendszereink új energiával, élettel, helyreállítással való újbóli kialakítását jelenti.
Ehhez a folyamathoz újszerű tudásra, képességekre van szükségünk, amiket az ökointelligenciánk fejlesztésével szerezhetünk meg.
2024 szeptemberében a Szatyor Egyesület elindította azt a nem formális tanulással foglalkozó képzőknek, ifjúsági szakembereknek szóló képzést, ami teljes mértékben arra irányul, hogy szakemberként magunkat, illetve a munkánk során a fiatalokat miként tudjuk fejleszteni az ökointelligencia területén(3). A közös fogalomtisztázás után ebben a kérdéskörben az általunk legfontosabb tudományterületeket és módszertani eszközöket fedeztük fel, többek között a rendszergondolkodást, kritikai gondolkodást, természetkapcsolatot, mélyökológiát, landartot. Célunk, hogy minél több ökológiai gondolkodású és módszertanilag is felkészült tanulást segítő szakember kapjon lehetőséget a személyes-szakmai fejlődésre.
A projektet az Európai Unió támogatásával tudjuk megvalósítani.
(1) Az intelligenciát sokféleképpen határozzák meg, a komplex fogalom a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, az érzelmi tudás, az érvelés, a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira vonatkozik. Általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen.
Az intelligenciát leginkább embereken tanulmányozzák, de állatokban és növényekben is megfigyelték. A gépek intelligenciáját mesterséges intelligenciának nevezik, amelyet rendszerint számítógépes rendszerekben alkalmaznak.
(2)Ecoliterate: How Educators Are Cultivating Emotional, Social, and Ecological Intelligence
(3)Coyote Magazine: Erika Karman- Ecoliteracy: competencies of the present and the future https://pjp-eu.coe.int/en/web/coyote-magazine/ecoliteracy-competencies-of-the-present-and-the-future
Csoportmegbeszélés a Szatyor Egyesület Közösségi Házának kertjében.
Fotó: Kármán Erika