Műhelyek városi permaturistáknak, fermentálás és egyéb természetes tartósítási módszerek

Mostanra már sokak számára ismerős lehet a permakultúra fogalma, ahogyan az is, hogy erről leginkább saját kert, tanya esetén beszélhetünk. De mit tehet a városi ember, hogyha szeretne közelebb kerülni a természethez, szeretne vegyszermentesen, egészségesen táplálkozni, törekedni a hulladékmentességre vagy (öko)tudatosan élni? Bár egyszerre soknak tűnhet ennyi kérdés, hamar rájöhetünk, hogy sok mindenben szorosan összefüggenek, és az egyik válasz hozza magával a másikat. Ezeket a válaszokat pedig együtt találhatjuk meg a Szatyor Egyesület Műhelyek városi permaturistáknak sorozatában, mely a sikeres tavaszi évad után most ősszel is folytatódik három egymás utáni eseménnyel.
Ezek közül az elsőre október elején került sor, ahol Molnár Ágnes, a Szeretetre hangoltan blog (https://szeretetrehangoltan.blogspot.com) szerzője tartott workshopot a természetes tartósítási módszerekről és ezen belül különösen fermentálásról. Én magam jó ideje szemezek ezzel a módszerrel, amely tulajdonképpen egy természetes erjesztési, savanyítási folyamat, amelyet tejsavbaktériumok végeznek el. Idáig azonban nem mertem belevágni, biztos voltam benne, hogy van valami ördöngösség ebben a dologban. Hát jelentem, nincsen. A lecsó után szabadon, akár azt is mondhatnánk, hogy „Fermentálni bárki tud!”. A következő bejegyzés pedig, remélem ezt a kijelentésemet alá is támasztja.

A röviden bemutatott elméleti alapok meglepő tanulságokat hoztak, kiderült például, hogy az élelmiszereinket, akár 14 (!) féle módon is tartósíthatjuk, úgy, ahogyan teszi ezt Ági is, otthon, természetes módszerekkel, saját bio kiskertjéből és ismerős kistermelőktől, szomszédoktól beszerezve az alapanyagokat. Ebből a 14 módszerből a fermentálás mindössze az egyik. Azt is megtudhattuk, hogy a fermentáláshoz voltaképpen semmi különlegesre nincsen szükségünk, mindössze zöldségekre, sóra, vízre (felöntőlére), tiszta üvegre, valamilyen leszorítóra és persze türelemre. A savanyúságunkat fűszerekkel is gazdagíthatjuk, vagy gyümölcsöket is adhatunk hozzá. Sőt, gyümölcsöket is lehet fermentálni (természetesen só helyett cukorral), így például egészen különleges, buborékos üdítőket kaphatunk. Ági honlapján rengeteg fermentálással kapcsolatos recept fellelhető, így, hogyha valakinek máris megjött a kedve, ajánlom, hogy nézzem körbe, az alapoktól a különlegességekig minden megtalálható.
Az elméleti anyag elsajátítása közben kedvcsinálónak, terített asztal várta a résztvevőket, frissen sült kenyér, három féle savanyúkáposzta, köztük egy egészen rendkívüli csipkebogyós variáció, sütőtöklekvár, csírák, mind-mind saját készítésű.

A különleges káposztákat kóstolgatva gyorsan el is szaladt az idő a workshop legizgalmasabb részéig, a saját savanyúkáposzta elkészítéséig. Ennek legnehezebb része egyértelműen az volt, hogy a résztvevők kiválasszák, milyen kombinációt szeretnének, hiszen a káposztához lehetett hozzáadni répát, almát, birsalmát, friss zöldfűszereket (mint zsálya vagy rozmaring), chilit és többféle fűszer közül is lehetett választani.

A hatalmas, időközben sóval összegyúrt káposztahalmok a tálakból gyorsan saját edényekbe adagolódtak, majd a résztvevők lelkesen keverték össze saját ízlésük szerint és töltötték üvegekbe. A legnépszerűbb répás-köményes verzió mellett, az erősen chiliset, és a birsalmásat is sokan választották, Ági koordinálásával pedig mindenkinek sikerült eltalálnia a megfelelő arányokat.

Levezetésképpen rövid betekintést nyerhettünk a korábban említett tartósítási módszerek közül még jó néhányba. Ezekből is érdemes szemezgetni Ági blogján, hiszen az ősz gazdag termése mellett még bőven van időnk félretenni télre, legyen szó befőzésről, aszalásról, szárításról vagy akár olajban, sóban, mézben eltett ételekről.
Az estébe nyúló alkalmon nehezen fogytak a kérdések, hiszen egy izgalmas, szinte kimeríthetetlen téma ez, amelyben öröm elmélyülni és Ági türelemmel osztotta meg a tapasztalatait. A workshop végével azonban az élmény nem ért véget, hiszen a káposzta érlelése még hátra volt. Én már bele mertem kóstolni az enyémbe, és legszívesebben én is pont ilyen büszkén feszítenék vele, mert csodás lett, alig várom, hogy újra nekiálljak.

gazda

Leave a Reply Text

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük